A fényképezőgépek egyik legfontosabb része az objektív, az a lencse, amely az adott térbeli képet síkra képezi. Érdekes elnevezéssel összefüggésben álló ellentmondás van azonban, mivel az objektív csak tárgyilagos, de minden esetben torzított képet ad. Egyrészt a terek kell a síkra leképezni, ez már jelentős veszteség a valósághoz képest. Másrészt az objektívek kör alakúak, a kör közepétől kifelé haladva az optika jellemzőivel összefüggésben egyre nagyobb mértékben torzít. Az objektívek által befogott képnek egy szögletes kivágását jelenítjük meg képként, ami négyzetes kép esetén egyenlő mértékű torzítást jelent a kép szélein, téglalap alakú kivágásnál már eltér a torzítás mértéke a kép oldalsó szélein és alsó-felső szélén. Az objektív által megalkotott kép is okozhat objektív csalódást...
Mielőtt az objektívek kategorizálásának módjait megismernénk, fontos megjegyezni, hogy a fényképezés történelme, fejlődése során olyan készülékek is működtek, amelyek nem rendelkeztek objektívvel. Az optika tanítását néhány fizika tanár ma is színesíti a Camera Obscura elvével, annak bemutatásával. Ha ugyanis beülünk egy sötét bódéba, és egyetlen pici lyukat helyezünk el az oldalán, akkor a kis lyukon keresztül beszűrődő fény a bódé lyukkal ellentétes belső oldalán elhelyezett fehér vászonra kirajzolja a lyukon kívüli táj fordított képét. Ezt a fizikai jelenséget korábban a tájképfestők kihasználták.
A Camera Obscura elvét természetesen a korszerű fényérzékeny anyagok korában is lehet használni, elsősorban művészi célokra, műalkotások készítésére. Aki még digitálissá váló napjainkban hozzájut fényérzékeny filmhez, papírhoz, ma is kipróbálhatja, tetszőleges, jól záró dobozra apró lyukat szúr, amit be tud fedni, sötétkamrában behelyezi a fényérzékeny anyagot, a kívánt helyszínen beállítja a dobozt, a tapasztalati úton kalkulált ideig megnyitja a befedett lyukat, majd visszazárja, végül a sötétkamrában kivett fényérzékeny anyagot a hagyományos fotokémiai úton kidolgozza. Nem egyszerű, de nagyon érdekes képeket eredményez. A fényérzékeny anyagot domborúan elhelyezve különleges képek készíthetők.
Az objektívek egyik leggyakoribb csoportosítási módja a látószögük szerinti csoportosítás:
- Nagy látószögű objektív
- Normál látószögű objektív
- Kis látószögű objektív (Teleobjektív)
Egy adott helyről, azonos beállítással, de különböző látószögű optikával készült kép
- Nagy látószögű objektív - Ezt az objektív típust nagyon szeretik a gyakorlatlan fotósok. Tapasztalat hiányában az ember arra érez késztetést, hogy mindent elhelyezzen a képen, s ebben partner a nagy látószögű objektív, mert hatalmas teret képes befogni. Az elkészült képen azonban kevés dolog látható, mert az a sok dolog, amit be tudott fogni, általában annyira kicsi, vagy annyira elvész a képen, hogy felismerhetetlen. A "Mindent bele" képalkotást ezért nem javaslom. A nagy látószögű optika megdobja a teret, a távoli dolgokat még távolibbá teszi.
Ennek az objektív típusnak különösen nagy a torzítása, amivel sok vicces kompozíció készíthető. (például valaki a fényképezőgép előtt, azzal szemben állva behajol a kamera elé, így a feje közel kerül a lencséhez, kitölti a kép jelentős részét, majd a hajolás következtében távolabb lévő lábai lényegesen kisebbnek látszanak a fejénél.) További jellemzője, hogy nagyon nagy mélységélességgel bír, ezzel az objektív típussal a legkönnyebb éles képet készíteni. Természetesen nagy látószögű lencsével is lehet érdekes, művészi képeket készíteni, s nem csak a torzítás kihasználásával.
- Normál látószög -
A normál látoszögű objektív adja leg „objektívebb” leképezést, a legkevésbé torzult képet. Ez a hagyományos kisfilmes környezetben (amit ma a FullFrame digitális gépek követnek) 50mm-es fókusztávolságot jelentenek. Az ilyen optikával készült képek tárgyilagosak, nagyfokú valósághűségük miatt kicsit unalmasak is lehetnek.
A normál látószögű objektívekből készülnek a legnagyobb fényerejű optikák. Olcsóbb kategóriában F:1,8 a fényerő, a drágább objektívek F: 1,4 fényerővel rendelkeznek.
Az egykori Szovjetunióban a normál látószögű objektívek 58mm-es gyújtótávolsággal készültek. Ezek enyhén nagyítanak, emiatt kellemesebb portrék készíthetők vele, de általános célokra is nagyon jól használható.
- Teleobjektív - kis látószög - Nagy gyújtótávolság, kis látószög (de nem szűklátókörű!) jellemzi a tele objektíveket, amelyek a nagy látószögű optikák ellenpólusaként nem megdobják, hanem berántják a teret. Nagyon kedvelt a természetfotósok és sport fotósok körében, ahol a téma megzavarása nélkül kell közeli, részletgazdag pillanatokat megörökíteni. Égitestek fényképezésére kimondottan nagy fényerejű és gyújtótávolságú objektívek használhatók.
Meglepőnek tűnhet, de enyhébb teleobjektívvel nagyon kellemes portrét lehet fényképezni, és megfelelő távolságból könnyebb jó kompozíciót készíteni akár egy városról, akár egy csoportról (mint csoportkép).
A nagyobb gyújtótávolságú teleobjektívekkel azonban már nehezebb a munka, és nem csak az objektív tömege miatt. 200mm-es fókusztávolság felett már nagyon kell figyelni a bemozdulásra. Ami a kéznek egy minimális mozdulat, az ilyen nagyítás mellett egy közepes zársebesség esetén is bemozdulást, életlen képet eredményez. Épen ezért a nagyobb fókuszú teleobjektívek használata során javasolt az állvány használata, vagy legalább 1/500s zársebesség.
A normál objektív 50mm-es fókuszától távolodva a teleobjektívek is torzítanak, s a képeken megbecsülhetetlenné teszik a távolság valódi mértékét. Természetesen ilyen objektív használata mellett is fokozottan figyelni kell a kompozícióra. Az alábbi képen látható útszakasz a valóságban majdnem 1km.
Nekem személy szerint nem tetszik ez a kép, nem ér meg 30.000 Ft-ot...
Az objektívek további jellemzőik:
Az objektíveket csoportosíthatjuk rögzített és változtatható fókusz (Zoom) alapján is. Napjainkban az alapgépek tartozéka egy alap "zoom", amivel a fotós megismerkedhet a nagylátószögű, a normál és a teleobjektív adta lehetőségekkel is, anélkül, hogy cserélgetni, vagy külön vásárolni kellene az objektívet, objektíveket. S bár a zoom objektívek között is nagyon komoly, nagyon drága darabok találhatók, a fix gyújtótávolságú objektívek a legjobbak, s néha a legdrágábbak is.
Az 1980-as években terjedtek el az automatikus élességállításra képes "Autofokusz"-os objektívek. Ezekben az objektívekben apró léptetőmotorok mozgatják a lencséket, hogy beállítsák a távolságmérő elektronika által mért távolságot. Természetesen még mindig léteznek kézi élességállítású objektívek is.
Az árat leginkább befolyásoló tényező mégis az objektív fényereje. Az objektív fényerejét a legnagyobb rekesz értékével adják meg, ami rögzített fókuszú objektív esetén egy konkrét szám, változtatható fókuszú objektív esetén két érték (amely adott esetben egy tartományt határol). A fényerő a rekesz mérettel egyenes arányban áll, a rekeszt meghatározó értékek számszerűen azonban fordított arányban állnak a rekesz méretével, s így a fényerővel. A rekeszérték jelölésére egy F betű és az utána álló számot, számokat használják. Például F1.8, vagy F3.5/5.6.
A labdarúgó mérkőzéseken a kapuk mögött ülő fotósok néha ágyúcső méretű optikával állnak ki, mi azonban a méret fontosságát nem emeltük ki, mert az általában nem is érdekes. Azok a hatalmas méretű optikák nem elsősorban a távcső funkciót is betöltő teleobjektív kategória miatt akkorák, hanem sokkal inkább a nagy fényerő miatt. Sport eseményeken gyorsan mozgó személyeket, tárgyakat fényképeznek, ezekről éles képet csak nagyon gyors zársebességgel lehet bemozdulás mentesen készíteni, amihez pedig nagyon nagy fénygyűjtő képességű optika kell.
